Martin Scorsese új filmje, ami 3D-s, meg szól egy leleményes kisfiúról, akit Hugonak hívnak, aki ráadásul árva….nem annyira érdekelt.
Végül aztán az idei év egyik legnagyobb meglepetése lett nálam, mert a végére egy nagyszerű mese kerekedett ki belőle.
A film leginkább a Párizsi pályaudvaron játszódik az 1920-as években, ahol is Hugo a pályaudvar óráit javítja titokban nagybátjya helyett, miután az több honapja eltűnt. Még mielőtt nagybátyjajához került volna az apjával élt, aki egy múzeumban dolgozott. Egy nap egy robottal állít haza, aki senkinek sem kellett, így hát elkezdik együtt megjavítani, azonban Hugo apja hamarosan meghal. Hugo már majdnem kész a robottal, és hisz abban, ha elkészül, talán az űr, amit apja halála okozott, megszűnik majd. Azonban a robotot, egy szív alakú kulcs indítja. Hugo hamarosan megtalálja a kulcsot, azonban a robot még nagyobb rejtélyt rejt, mint azt gondolta volna…
….és ez a rejtély az, ami a filmet igazán nagyszerűvé teszi, mert átemeli egy olyan történetté, amit minden filmrajongónak kötelező látnia. 9/10.
Te jó ég! Ezt gondoltam rossz értelemben mielött leülltem megnézni a filmet. Mert azt gondoltam, hogy egy szájbarágos, giccses filmet fogok latni.
Te jó ég! Ezt gondoltam jó értelemben miútán véget ért. Mert igaz, hogy néha szájbarágos volt (giccses nem), de közben annyira jól volt felépítve az egész, hogy mindenkinek csak ajálanni fogom, hogy tekínste meg.
Az USA déli részén vagyunk, a 60-as években, ahol minden háztartásban fekete cselédek vannak, akik mindent elvégeznek a fiatalon teherbe eső és elkényeztetett feleségek helyett, de a legfőbb feladatuk a gyerekek felnevelése, akár több generáción keresztül is. Persze, ezért alacsony fizetést, külön elszeparált WC-t és semmilyen megbecsülést nem kapnak. A filmben ezeknek a dolgoknak lehetünk a szemtanúi, meg egy könyv keletkezésének, amely sok-sok cseléd több órányi elbeszéléből áll, amely végre az ő szempontjukból is elmeséli azt, hogy milyen kegyetlenenk a fehér emberek.
Ezt a filmet a nők viszik el a hátukon (tekíntve, hogy alig van benne egy-két férfi): Emma Stone, Viola Davis, Bryce Dallas Howard, Jessica Chastain és Octavia Spencer. Mind-mind nagyon magas színvonalon hozzák a szerepeiket. De emelett a jól megírt forgatóköny és a jó rendezés is kellett, hogy a végeredmény ne egy ujabb “Oscar” alkotás legyen, hanem annál sokkal több. 8/10.
Régóta halogattam. Valahogy nem éreztem sem a leírások, sem a trailer alapján,hogy ez valami egyedi lesz. Azon gondolkoztam, mennyivel nyújtana ez többet, mint az idősebb testvérei? Gondolok itt pl. a 28 nappal, vagy héttel későbbre. Oké, nyilán más a két film, de az alapsztori ugyanarra a mondatra épült: Egy vírus elszabadul, ami sok millió ember életét követeli.
Ugyanis itt is ez történt. Valahonnan elindul egy vírus, ami megállíthatatlannak tűnik. Kezdetben azt sem tudják, hogy egyáltalán a vírus hogyan terjed. A legügyesebb orvos is csak annyit tudott mondani, hogy ez egy érdekes vírus, ami annyira komoly, hogy egyetlen fertőzött tárggyal vagy emberrel való érintkezés útján elkapható.
Ahogy halad a film, egyre több halottat, és még több beteget regisztrálnak, de még azt sem tudják megmondani az embereknek hogy mitől féljenek. A vírus hatványozódva terjed, így napról napra többszöröse lesz az áldozatok száma az előző napiaknál. A film legbosszantóbb negatívumához pedig meg is érkeztünk. Értettem én, hogy l kell hitetni, hogy milyen eszméletlenül veszélyes a vírus, meg azt, hogy sok ezer ember lett beteg nagyon hamar. De hogy még a huszadik percben is az országok között ugráltunk, hogy tényleg bebizonyosodjon, hogy a modern kor egyik legvadabb vírusával állunk szembe, kicsit sok volt nekem. Kezdtem azt hinni, hogy a film egésze erről fog szólni, megmutatják, hogy 789 országban ölt a vírus. De végül nem, bár azt még nem döntöttem el, hogy ez a film előnyére vagy hátrányára vált, de tény, hogy a 20. perctől igyekeztek a filmre koncentrálni. Engem meggyőztek egyébként, elhittem, hogy nagyon durva a vírus.
Ami viszont abszolút pozitívum, hogy a filmben jelentős utalások találhatók a gyógyszermaffiára, ami jelen korunk egyik komoly problémája. Nyilván nincs érzékem hozzá, de nem értem, hogy emberek élete, egészsége hogy lehet üzleti kérdés. Valamint a film érdekes szereplője a blogger, aki (látszólag a hírnévért) hadjáratot indít a gyógyszer, az azt készítő orvosok, valamint a gyártó gyárak ellen, miszerint a ellenszer nem fog időben elkészülni, sőt, még lehet működni sem fog. Inkább egy alternatív gyógymódot reklámoz, az emberek pedig inkább neki hisznek, mint azoknak akiktől a közeljövőben semmilyen gyógyszert nem fognak kapni, hiszen ekkora mennyiségű ellenszer legyártása, szállítása évekbe telhet.
Egyébként tetszett, hogy a történet akció helyett inkább drámai, és még mindig imádom az üresm kiürült utcák, házak, épületek képeit, szerintem nagyon sokat dobott a filmen. A színészek nagyon jó szintet hoztak. Viszont nem jött kutyára úthenger, szóval: 6/10.
Hétfő hajnalban Oscar, úgyhogy elkezdtem ledarálni azt a 9 jelöltet, akik a legjobb film díjáért versenyeznek (ez alól kívétel a Moneyball, mert azt már láttam). Az első film az Utódók volt.
A film Hawaii-n játszodik, ami már eleve megalapozza a hangulatot, hisz ritkán láttunk olyan filmet, ami ott játszodik…és ami nem magára a tengerpartra, meg az egész Hawaii életérzésre fokuszál, hanem egy “egyszerű” családi drámára.
Matt King egy sokadik generációs Hawaii lakos, akinek kómába esett a felesége, van két próblémás lánya, és egy öröklési ügyet is el kell döntenie, amelyet több tucat rokon figyel árgus szemekkel. A történet innen indul, majd bonyolodik, ahogy kiderül egy titok a kómában lévő feleségéről és ahogy egyre inkább közelelebb kerül a lányaihoz.
A film tulajdonképpen azt akarja megmutatni, hogy élhetünk akárhol, a boldogság és a fajdalom, mindenhol úgyan olyan. Egyszerű történet, de precizen és érdekesen elmesélve egy kis Hawaii zenével és hangulattal megfűzerezve, amelyben végre George Clooney nem önmagát hozza. 8/10.
David Fincher legújabb filmje volt az, amit leginkább vártam így az év elején. Anno láttam a svéd adaptációt, mikor csak úgy elvétve halottam a könyvről, de nem igazán érdekelt. Nemrégíben elolvastam a Millennium trilógia első részét és egy remek könyv élménnyel gazdagodtam.
Aki még ezidáig kihagyta volna a könyvet, vagy a svéd filmet, annak nagyjából érthető lesz a film, egy hideg krimi, pár durva szexuális jelenettel, a háttérben nácizmussal és egy család sötét titkaival.
Mikael Blomkvist (Daniel Craig) a Millennium folyóirat frissen elítélt újságírója, akit valótlan rágalmazásért ítéltek el, karácsony este meghívást kap egy bizonyos Henrik Vanger-től, aki egy konszern vállalat nyugdíjazott vezetője, hogy nyomozzon ki egy halálesetet, ami több mint 40 éve történt, és hogy írja meg a Vanger család történetét. Ezt a bizonyos gyilkosságot, amelyet az unokahúga ellen követtek el, Henrik meggyőződése szerint az egyik családtagja követte el. A történet két szálon folyik, amely valahol a film közepén találkozik, ahol is Lisbeth Salander (Rooney Mara), aki furcsa külsejű, tetovált lány, szabadidejében hackerként tevékenykedik, elkezd segíteni Mikael-nek a nyomozásban. Tulajdonképpen a filmben lévő nyomozás innentől kissé a háttérbe szorul, és előtérbe kerül a Lisbeth és Mikael kapcsolata.
Fincher, illetve a forgatókönnyíró, nagyon okosan oldotta meg, hogy a könyvből kivette, vagy átalakította azokat a részeket, amelyek megrövidítették a történetet, úgy hogy nem zavarta össze a nézőt. Szerencsére a fölösleges dolgokat is kihagyták, ami könyvben működik, de a filmvásznon nem. Egy helyen éreztem azt, hogy végül az a plusz félóra, amit kivágtak a végleges verzióból, kellett volna, de persze ez csak a könyv olvasása után érezhető csak.
Sok helyen olvastam, hogy nem kellett volna az utolsó 20 perc, de ennek ellent kell mondjak. Az a 20 perc a második részre alapozott meg, sőt aki észrevette, a filmben olyan mondatok is elhangzottak, amelyek csak a második kötetből derültek ki, ezzel is utalva a folytatásra.
Amit leginkább pozitívumnak emelnék ki, az a fényképezés, amit tényleg gyönyörű, a zene, amit ismét Trent Reznor és Atticus Ross szerzet, és persze Rooney Mara alakítása.
Igen, ez egy jó iparos munka volt, amit egy nem Fincher kaliberű rendező is meg tudott volna rendezni, de azért pont Fincher kellett hozzá, hogy ne egy rossz adaptációt lássunk. Talán még érdemes lesz majd megnézni eredeti nyelven is, de nyilván nem lesz soha egy többször újra nézős Harcosok Klubja, vagy egy Hetedik, ez a film inkább valahol a Benjamin Button különös élete, Zodiákus vonalon mozog a Fincher életműben.
Belegondolva végül nem is csalódtam a filmben, de nem is volt maradandó az élmény. 7/10.
Újult erővel folytatjuk, némi pihenés után.
Mik is változtak? Lett új fejléc, ami tematikusan mutatja, hol is vagy éppen, új archívum oldal is van, megjelentek a bejegyzések végén az ajánlott írások, mostantól minden aloldal független a főoldaltól, de ami a legfontosabb ezentúl nem csak kritikák lesznek, hanem minden, ami film.
